3gpking

Hírek, rendezvények

Az utóbbi időszakban a magyarországi horvátságot, s annak horvát etnikai alcsoportját, a bajai (bácskai) bunyevácságot az internet által lehetővé tett véleménynyilvánítási szabadsággal visszaélve több durva, gyűlöletkeltésre is alkalmas támadás érte. E verbális támadások számos, a történelmi tényeket elferdítő, a valóságnak nem megfelelő állítást tartalmaznak a bunyevác népcsoport eredetéről, történelméről és a horvátságon belüli helyzetéről. A közvélemény objektívebb tájékoztatása érdekében az Országos Horvát Önkormányzat szükségét érzi annak, hogy ismertesse álláspontját ebben a kérdésben.

Az Országos Horvát Önkormányzat Közgyűlése kinyilvánítja, hogy a Magyarországon magát bunyevácnak deklaráló polgárok etnikai alcsoportként a hazai horvát nemzetiség elválaszthatatlan részét alkotják. A nemzetiség képviseletében visszautasít minden véleménynyilvánítást, amely szerint az Önkormányzat bármelyik horvát közösség kulturális identitásának megvallását korlátozza, illetve történelmi örökségét megvonja bárkitől.

A tudományos kutatás hiteles források alapján mára egyértelműen tisztázta, hogy a magyarországi bunyevácok őshazája Dalmácia, a Dinári-hegység és a Svilaja közötti vidék Horvátországban, valamint Délnyugat-Bosznia és Nyugat-Hercegovina területén, vagyis nem a Neretva bal parti mellékfolyója, a szállásterületük peremén folyó Buna vidéke, ahogy az 18-19. századi ferences írók művei nyomán elterjedt a bácskai bunyevácság körében.

A bunyevác népesség központi területe egészen Nándorfehérvár elestéig (1521) és a mohácsi csatáig a középkori Horvát Királyság részét képező szárazföldi Dalmácia, a Svilaja és Dinári-hegységek közötti vidék (itt helynevek, köztük hegycsúcs is őrzik a bunyevác népcsoport nevét), illetve Délnyugat-Bosznia és Nyugat-Hercegovina. Innen vándoroltak szét az oszmán hódítások nyomán a 16. században más horvátországi területekre (Lika, Gorski kotar, a Velebit hegység tengermelléki része, Zadar környéke), illetve a 17. század folyamán (1607 és 1687 között) Észak-Bácskába. Ezt az őshaza elméletet a bunyevácok nyelve is igazolja: a što nyelvjárás nyugati ágának újabb hangsúlyozású (tehát nem archaikus), hanem íző változatát beszélik, vagyis a mai horvát sztenderdhez nagyon is közelálló idiómát. A bunyevác nyelvjárás alapszókincse (a legfontosabb törzsszókincs), névadási szokásaik, vallási kultúrájuk szókincse horvát, beszédükbe dalmáciai horvát ča nyelvjárási elemek és olasz jövevényszavak is keveredtek, a többi délszláv népcsoportra is jellemző sok török eredetű szó mellett. Legközelebbi rokonaik ma is Horvátországban, valamint Bosznia-Hercegovina mindmáig horvát többségű területein élnek, akik ugyanazt a nyelvjárást beszélik. És a bácskai bunyevácok vezetéknevei közül is számtalan névnek megvan a horvátországi megfelelője, ami az egykori közvetlen nagycsaládi kapcsolatokat is bizonyítja.

A Bácskába szakadt bunyevác népesség az őshazából hozott kultúrájának számos elemét megőrizte, ami mindmáig összeköti horvátországi testvéreikkel. A tevékenységüket Dalmáciától Bosznián át Budáig kiterjesztő bosnyák ferencesek, később a Szlavóniát egészen 1900-ig magába foglaló Kapisztrán Szent János ferences rendtartomány révén a bácskai bunyevácság a múltban a magas kultúra terén is szoros kapcsolatokat ápolt az eredeti horvát nyelvterületen maradt rokonsággal.  Nem igaz tehát, hogy a bácskai bunyevácság egy izolált, rokonok nélküli népesség lenne.

A dualista korszakban a megyei, helyi hatóságok gyakorlata, vegyes lakosságú területeken – mint amely Észak-Bácska is – az esetek többségében a liberális 1868-as nemzetiségi törvénnyel ellentétben az asszimilációs politikát részesítette előnyben. Az asszimiláció elősegítése érdekében 1867 után megindult a bunyevác népiskolák fokozatos átalakítása magyar tannyelvű oktatási intézményekké.  A lokális etnikai csoporttudattal rendelkező bunyevácok, sokácok, és valamennyi más, hazai, katolikus délszláv népcsoport elszigeteltségét kihasználva a kormányzati politika is asszimilációjukat segítette elő. A magyar hatóságok és történészek is emiatt hangsúlyozták e népesség esetében lokális csoporttudatukat.

Az első világháború után az új délszláv államban először a szerb politika próbálta a bunyevácokat, katolikus szerbnek nevezve, a szerbségbe asszimilálni őket –sikertelenül –, de abban az időben a belgrádi politika sem próbálkozott még, az országban élő többi horvát népcsoporttól elkülönítve, a bunyevácok külön nemzetté alakításával. Ez csak Slobodan Milošević diktatúrája idején vált politikai gyakorlattá.

A korabeli magyarosítási, majd szerbesítési folyamatokkal szemben a bunyevác (és sokác) értelmiség többsége a népcsoport horvátországi gyökereihez kívánt visszatérni. E nézeteket vallotta Ivan Antunović (Antunovics János) kalocsai segédpüspök, a bunyevác-sokác népcsoportot 150 évvel ezelőtt a teljes felmorzsolódástól megmentő nemzeti mozgalom elindítója is. Bár az általa alapított Bunjevačke i šokačke novine című újság az etnikai alcsoportneveket használta, e két csoport történetéről 1882-ben írt művében világosan kifejtette, hogy a bunyevácság a ma is horvátok által lakott területről származik, s a mű 3. fejezetében egyértelműen megvallotta a horvátsághoz való személyes kötődését is: a mohácsi csata után mindenütt, ahol csak letelepedtek a szlávok, bárhol, ahol szerbek voltak, ott nagyobb, vagy kisebb számban voltak bunyevácok és sokácok, vagy ahogyan ma szeretjük magunkat nevezni, horvátok.“ Eleinte ugyan nem minden bunyevác osztotta e nézeteit, de követői közül a fiatal generáció tagjai már 1914 előtt lelkesen elfogadták Antunovics gondolatait és ismételten megerősítették, hogy a bunyevácokat, sokácokat a horvát nemzet részének tekintik. Így cselekedett a magyarországi bunyevác iskolaügyért harcoló Pajo Kujundžić. Ő is meg volt győződve arról, hogy a bunyevácság a horvátság része: ”a tudósok  mindig is úgy gondolták, hogy a bunyevácok a ’dalmát, vagy illír’ nemzet fiai, vagyis horvátok”.

A bácskai bunyevácok legfontosabb orgánuma, a Neven című hetilap főszerkesztője Šandor Rajčić 1913-ban vezércikkében kinyilvánította, hogy a „bunyevácok és sokácok a horvát nemzet egyik ágát képezik és nyelvünk tisztán horvát”.

Az új délszláv államban a bunyevácok túlnyomó többsége a horvát nemzeti gondolat hívévé szegődött. Ezt nem csupán vezető politikusaik, egyházi személyiségeik és értelmiségük képviselőinek nyilatkozataiból, írásaiból tudjuk, hanem tömegesen bebizonyították a Horvát Parasztpártra leadott szavazataikkal, valamint a nevükben is a horvátságot képviselő egyesületekhez való csatlakozásukkal, tömegrendezvényeiken történő aktív részvételükkel. Erről számtalan hiteles levéltári forrás tanúskodik. Sőt magyar személy, Íjjas József (később kalocsai érsek, a második világháború alatt bácskai apostoli adminisztrátor) egy jelentése is azt erősíti meg, hogy Bácska 1941 előtt Jugoszláviához tartozó részén a bunyevácok többsége horvátnak érzi magát és csak a szerbekhez erősebben kötődő kis részük nem osztja e nézeteket. Vagyis köszönő viszonyban sincs a valósággal, hogy az új kommunista jugoszláv államhatalom 1945-ben kiadott rendelete kényszerítette volna a bunyevácokat a horvátságba. Arról nem is beszélve, hogy a Vajdaságban 1945-ben megalakult horvát kulturális intézmények nevéből az 1950-es években törölték a horvát nevet, az ekkor megalapított horvát tannyelvű iskolákat is szerb tannyelvűvé alakították.

A hivatalos politika Magyaroszágon a két világháború között is a hazai horvát népcsoportok különállóságát támogatta. A második világháború után sem kedvezett annak a magyarországi helyzet, hogy a bunyevácság visszataláljon horvát gyökereihez és anyanemzetére támaszkodva ellenálljon a modern korban egyre erősödő asszimilációs nyomásnak. Mert ekkor a legtöbb magyarországi horvát településen is az egységes délszláv tudatot és a szerb nyelvi változatot erőltették az egységes délszláv politikai szervezeten keresztül. E téren csak az 1971. évi horvát nemzeti mozgalom kapcsán történt némi pozitív elmozdulás, és csak a demokratikus változások bekövetkeztével, 1990 után, Horvátország függetlenné válása nyomán erősödhetett meg a magyarországi horvát közösség.

A 19. század végétől 1990-ig tartó időszakban a magyaroszági bunyevácság jelentős része nyelvében és kultúrájában asszimilálódott, a többségi magyar nemzet részévé vált. Azok őrizték meg őseik nyelvét és nyelvéhez kötődő gazdag kultúráját, akik Antunovics püspök nyomán magukat horvátnak nevezik. A hazai bunyevácság és sokácság 1918-tól napjainkig tartó korszakának kiemelkedő szellemi képviselői, a kulturális-tudományos élet ősei nyelvét megőrző nagyjai, a költő és író Jelity Mihály, a magyarországi horvátság múltjának jeles kutatója, Mándity Zsivko, a drámaíró és színjátszókört szervező Karagity Antal, az Erkel-díjas koreográfus, Kricskovics Antal, vagy a pécsi Horvát Színházat megalapító Vidákovics Antal mind horvátnak vallották magukat. Mindannyian nagyon sokat tettek saját népcsoportjuk kultúrájának megőrzéséért és egyben azért, hogy a magyar közvélemény megismerhesse a bunyevác kulturális örökséget, és mindnyájan meggyőződéssel vallották, hogy ez az örökség az egyetemes horvát kultúra szerves részét alkotja.

A bunyevác közösség leválaszthatatlan részét képez a magyarországi horvát nemzetiségi közösségnek, amit két alkalommal is deklarált a Magyar Országgyűlés. A legfelsőbb népképviseleti és törvényalkotási szerv a Magyar Tudományos Akadémia véleményének figyelembe vételével, a horvátsággal való történelmi, kulturális, nyelvi, valamint identitási azonosságok miatt megalapozottan és törvényesen nem támogatta az etnikai alcsoport önálló nemzetiségként való megnevezését.

Szakmai állásfoglalás a különleges jogrendben meghozható nemzetiségi önkormányzati döntésekkel összefüggésben

Ur.br.: 3-1/11-2020.

Poštovani!

 

Sukladno točki 27. Pravilnika o organizaciji i radu Hrvatske državne samouprave, sazivam izvanrednu sjednicu Skupštine koja će biti održana

 

14. ožujka 2020. godine u 11:00 sati u
Uredu Hrvatske državne samouprave
(1089 Budapest, Bíró Lajos u. 24.).

 

Za sastanak predlažem sljedeći dnevni red:

 

  1. Izmjene i dopune Proračuna HDS-a, ureda i institucija za 2019. godinu
    Referent: Ivan Gugan, predsjednik
  2. Informacije o izmjenama u javnom obrazovanju Hrvata u Mađarskoj
    Referent: Ivan Gugan, predsjednik
  3. Rasprava o prihvaćanju potpora dobivenih od Ureda predsjednika Vlade
    - Za nabavu i obnovu  u svrhu funkcionalne obnove Kulturnog centra bačkih Hrvata (II. faza);
    - Za II. fazu proširenja Obrazovnog centra Miroslava Krleže;
    - Za program usavršavanja hrvatskih pedagoga
    Referent: Ivan Gugan, predsjednik
  4. Izmjene i dopune Proračuna HDS-a, ureda i institucija za 2020. godinu
    Referent: Ivan Gugan, predsjednik
  5. Pripreme osnivanja Hrvatskog internata „Collegium Croaticum“
    Referent: Ivan Gugan, predsjednik
  6. Rasprava o Pravilniku o plaćama, naknadama plaća i drugim materijalnim pravima radnika neprofitnog poduzeća Hrvatsko kazalište Pečuh
    Referent: Ivan Gugan, predsjednik
  7. Rasprava o „Bunjevačkom pitanju“
    Referent: Ivan Gugan, predsjednik
  8. Razno

Materijal za sjednicu skupštine...

U Budimpešti, 5. ožujka 2020.

S poštovanjem:

Ivan Gugan
predsjednik

Dostavljeno:                                                                                                     

Članovima Skupštine Hrvatske državne samouprave
Voditeljima ustanova i poduzeća HDS-a

Objavljeno

Na web-stranici za hrvatske samouprave, ustanove i civilne udruge

Izaslano i objavljeno 5. ožujka 2020.                                         
Kiküldve, közzétéve: 2020. március 5.

Kapcsolat

Országos Horvát Önkormányzat
1089 Budapest, Bíró Lajos utca 24.
telefon:
+36-1/ 303-6093; +36-1/ 303-6094; +36-1/ 219-0827
önkormányzat e-mail címe:
önkormányzat: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. / Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
önkormányzat elnöke: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. / Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.;
hivatal e-mail címe:
hivatal: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát./ Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Kiemelt partnereink

HRVATSKI GLASNIK

MHTI

 RADIO CROATICA

 HMI

SHM

A LAP TETEJÉRE